|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 37 találat | lapozás: 1-30 | 31-37 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Jancsó Katalin 2015. november 24.Szilárdság és aggódásKosztándi B. Katalin 80 éves Nyolcvanadik születésnapja alkalmából életmű-kiállítással ünnepelte szombaton Kézdivásárhely műértő közönsége Kosztándi B. Katalin képzőművészt, akinek december végéig fiatalkori alkotásait is megtekinthetik az érdeklődők. Az elismert alkotót főként álomszép akvarelljeivel azonosítják, fiatalkori olajképeiben is ugyanazt a töretlen eszmeiséget, a gyökereink iránti elkötelezettséget képviseli. A Kosztándi Galériában megjelenteket házigazdaként Hegedűs Ferenc köszöntötte, a műveket dr. Deák Ferenc méltatta, személyes kötődésein keresztül tolmácsolva üzenetüket, meleg hangon beszélve a művésznő személyiségéről. Konok szilárdság és szelíd aggódás érzése éri utol a szemlélőt a képek látványától, mondta a műértő, de ha a fiatalkori alkotásokat is láthatjuk, és tudjuk, hogy a fizikai-szellemi falurombolás milyen károkat okozott a gyerekkori színhelyen, Nyikómalomfalván, azt is megállapíthatjuk, hogy a történelem a művésznőt igazolta: a népi kultúra megörökítésével az életmű a belső és külső romlás elleni megtartó erővé válhatott. A székely értékek ábrázolásának hátterében folyamatosan jelen van a kitartó szelídség, az a tartalom, amely az adott politikai, társadalmi körülmények ellenére sem változott meg soha, és ezt a több mint fél évszázadot átívelő tárlat anyaga is híven tükrözi vissza. A megnyitót Szalló Erzsébet énekei, Dimény Áron és Bagoly Norbert zenéje tette még ünnepélyesebbé. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. november 25.Kettős évfordulóra emlékeztekGy. Szabó Béla alkotásait ajándékozták a múzeumnak Kiemelkedő eseményen vehettek részt az érdeklődők péntek este az Incze László Céhtörténeti Múzeumban, amikor az erdélyi fametszés koronázatlan királya, Gy. Szabó Béla (1905–1985) alkotásaiból egy reprezentatív válogatást a múzeumnak ajándékozott a hagyatékot ápoló Ferenczy család. A vendégeket Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, elmondva, hogy 11 alkotást már 1973-ban ajándékba kapott az intézmény, ezeket a most adományozott 35 munkával együtt kiállítva emlékeznek Gy. Szabó Bélára, születése, illetve halála évfordulója apropóján. Ferenczy Miklós kolozsvári református lelkész, a mintegy 14 ezer rajzot, közel 2 ezer pasztellt, 150 olajképet és 1500 fametszetet tartalmazó hagyatékot gondozó Ferenczy család nevében beszélt az ajándékozás indítékairól és a művész életútjáról. Gy. Szabó munkásságáról elmondta, a kiállítás javát képező szén-, ceruza- és pasztellrajzok olyan életmű munkáit képviselik, amely egy rendkívül művelt művész gondolatiságát tükrözi. Tulajdonképpen az erdélyi közösséget tekintette családjának, bármennyire szeretett is utazni a világban, mindig ide tért vissza nemcsak fizikai voltában, hanem szellemiségében is. Kós Károly biztatására jegyezte el magát a fametszéssel, az erdélyi kisebbségi sorsunk iránti elkötelezettséget olvashatjuk ki műveiből, legyen az tájkép vagy gondolatiságot tükröző alkotás. A fény és a víz ábrázolásában remekműveket alkotva bebarangolta nemcsak Erdélyt, hanem a nagyvilág több helyszínét is, munkásságának értékét a mostani, immár 106., halála után megrendezett kiállítás anyaga is híven szemlélteti. Meditatív művészet az övé, a tájkép eszköztárával erdélyi hagyományt folytatva, egyben felmutatja a közösség életérzését is, miközben ábrázolja a földi alkotó találkozását az istenivel. Az utóélet méltó az életéhez, hiszen a művészetén túl otthagyta szellemi nagyságának nyomait bárhol, ahol megfordult, fogalmazott Ferenczy, és ehhez a gondolathoz kapcsolódott Jánó Mihály művészettörténész is személyes élményeire támaszkodva. 1973-ban, kézdivásárhelyi muzeológusként találkozott Gy. Szabó Bélával, akinek személyisége mélyen megérintette, pedig a hetvenes években özönlöttek ide az erdélyi magyar művészek. Tették ezt amiatt, hogy Erdély-szerte nem létezett olyan kiállítóterem, ahol bemutatkozhattak volna a magyar képzőművészek. Az itt töltött idő alatt Gy. Szabó a Kovács-szeren készített egy tusrajzot, amelyet később fába metszett, ezeket is meg lehet tekinteni a december 5-ig látogatható kiállítás képei között. Az alkalomra válogatott versek előadásával Józsa Irén szavalatai tették emlékezetesebbé az eseményt. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. december 4.Elvetélt álmok nyomábanA Szentkereszty bárók háromszéki emlékezete Szép kivitelezésű és tartalmas kötetet mutattak be a Háromszék közéletében jelentős szerepet vállaló Szentkereszty család történetéről kedd este Kézdivásárhelyen, a református parókia dísztermében tartott találkozón. Szerzőivel ma 17 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében találkozhatnak az érdeklődők, beszélgetőtársuk Szonda Szabolcs könyvtárigazgató. A „Hagyatékul hagyod utódaidnak.” Elvetélt álmok nyomában – fejezetek a zágoni báró Szentkereszty család életéből című, gazdagon illusztrált és dokumentált, vaskos kötet négy szerzője közül Sándor Lajos Levente nem lehetett jelen a kézdivásárhelyi bemutatón. Viszont Balog László történész–irodalomtörténész, Málnási Levente magyartanár és a Szentkereszty-leszármazott Kovács Márta Mária előadásában elhangzott szövegrészletekből és összegzésekből kiderült, nemcsak egy, a történelem süllyesztőjében eltűnt családról szól a könyv, hanem az önismeretünk egy fontos szeletéről is letörölték a feledés porát, hiszen a Szentkeresztyek az erdélyi és jelesen a háromszéki közélet majd minden területén jelentős szerepet vállaltak. Az érdeklődőket és előadókat Beder Imre lelkész köszöntötte, kifejtve, hogy a történelmet nemcsak tények sorozataként kellene értelmezni, hanem észre kellene venni a benne tetten érhető isteni akaratot is. Balog László, a csíkszeredai Sapientia Egyetem könyvtárigazgatója a szent család útra kelésének jelképével indította gondolatait, elmondva, hogy a kutatás és könyvírás magányos foglalkozásából az olvasókkal való találkozás zökkenti ki a szerzőket. Ilyenkor érezhetik, hogy célba értek, és befogadást nyertek olyan körülmények közepette is, amikor a jelen társadalmában eluralkodott az írott szó iránti érdektelenség. Hiszen nemcsak a bajba jutottak iránt lettünk közömbösek, hanem az idő, illetve totalitárius rendszerek által bedaráltakkal szemben is csökkent az érdeklődés az újabb nemzedékekben. A Szentkereszty család sorsának tragikus fordulatairól, eltűnésükről, de még a fénykorukról sem tudunk semmit vagy vajmi keveset, és talán azt is pletykák formájában. „Úgy érezzük, jogunk van a történelmünk felemlegetése jogán időnként magyarkodni, miközben elfedjük azt a tényt, hogy a háttérben valójában történelmünk alapos ismeretének hiánya lapul, ezt viszont jobbára zászlólengetéssel és kokárdákkal leplezzük” – fejtette ki a történész annak kapcsán, hogy egy ilyen átfogó, többéves munka során nem csupán az adott téma kerül a felszínre, hanem az a hiányérzet is, hogy még számos, hasonló sorsú főnemesi család története vár feldolgozásra, miközben a lehetőségek tára nagyon szűk teret szab a kutatások folytatására, anyagiak és idő hiányában. Málnási Levente csíkszeredai magyartanár részleteket olvasott fel a könyvből, meggyőzve hallgatóit, hogy nemcsak történelmi tényeket feltáró, hanem egyben olvasmányos kötetet vehetnek kézhez. Kovács Márta Mária a családhoz fűződő személyes vallomásait osztotta meg a közönséggel. A könyv a zágoni Veres családnál, Beder Imre tiszteletesnél, valamint a mai sepsiszentgyörgyi bemutatón is megvásárolható. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. december 9.Hálátlan utókorFelszámolták Zsögön Zoltán költő sírját Halottak napján még virágot helyeztek Zsögön Zoltán (1880, Ozsdola – 1951, Kézdivásárhely) tanár, költő sírjára a kézdivásárhelyi régi református temetőben, de nem sokkal utána a leszármazottak eladták a sírhelyet. Azóta a kőkeret egy kripta falának támasztva vár sorsára, és félő, hogy (a hasonló esetek ismeretében) valamelyik sír alapzatában végzi. Az elismert iskolaigazgató és háromkötetes költő, Zsögön Zoltán fiatalemberként, 1905-ben a csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékhelyének felavatásakor elszavalta a Bíborban rejtőző porkoláb című versét. Ezért letartóztatták, s csak Erdély akkori püspöke, gr. Majláth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon. Csíksomlyói, marosvásárhelyi és kézdivásárhelyi, valamint több országos magyar lap munkatársa volt, Adyhoz meleg barátság fűzte, nyugdíjas éveiben meg is szervezte Kézdivásárhelyen az Ady Endre Írói Kört. Az egyház néha tehetetlen Az eset kapcsán Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész elmondta: – Az egyház már évek óta nem ad el sírhelyeket a régi temetőben, a régi tulajdonosok azonban igen. Azon kívül, hogy figyelmeztetjük a tulajdonost, méltó módon őrizze az elhunyt emlékét, nem sokat tehetünk. Olyanról is tudunk, hogy a szülei sírhelyét adta el valaki. Ha az örökös hajlandó arra, hogy átadja az egyháznak, városnak, más intézménynek, amely ápolja, több a beleszólási lehetőség. Így tudtuk megakadályozni pl. a Timár-kripta eladását, és a polgármesteri hivatal segítségével felújíthattuk. Jelen esetben Zsögön Zoltán örökösei adták el a sírhelyet, és a kérésük az volt, hogy ne az új sírkő mögé, sem az új sír lábtól eső részéhez kerüljön a régi sírkő, ahol takarná a szomszéd síremlék, hanem a tulajdonukban levő szomszédos Bartha-kripta oldalához, a régi helyétől kb. 1,30 méterre, ahol takarás nélkül már az ösvényről is jól látható. Ilyen helyzetekre az élőkkel kell megoldást találni, nem elég az egyház, a múzeum, a polgármesteri hivatal igyekezete. Az örökösök kötelessége Dr. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a temető sajátossága, hogy a sírjelek ápolása, védelme addig tart, amíg él az elhunyt emlékezete. A kő vagy egyéb tartósabb anyagból készült sírjelek túlélik az emlékezeti határokat, de a mindenkori társadalom csak az utóbbi időben figyelt fel ezek kulturális örökségi mivoltára. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy azokat a hozzátartozók saját pénzből állítják, így mondhatni jogukban áll változtatni rajtuk. Brânduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola község polgármestere megdöbbenéssel vette tudomásul a történteket, szerinte nem elfogadható a sír felszámolása, hiszen az utókor nem fogja tudni, hol nyugszik a költő. Ezért ha nem születik elfogadható megoldás, hogy legalább egy kopjafa felállításával jelöljék meg az eredeti helyet, akkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a sírkövet hazaszállítják a szülőfalu temetőjébe, és ott állítják fel. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. december 15.Provokatív vizuális világApa és fia második közös tárlata Vasárnap délben nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg Sárosi Csaba és fia, Sárosi Mátyás képzőművészek közös tárlatát a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban. Amint azt Dimény Attila múzeumigazgatótól megtudtuk, a pedagógusi pályának immár búcsút mondó Sárosi Csabának ez a tizedik kézdivásárhelyi tárlata, miközben a második közös bemutatkozása fiával. – Sárosi Csaba és Sárosi Mátyás vizuális világa provokatívan tárul fel a néző előtt. Kimozdít megszokott komfortzónánkból, rácáfol kényelemben és közönyben eltompult érzékeinkre. Szembesít az értékek átértékelésének folyamatával, az erkölcs bizonytalansága válik biztos felismeréssé. Az álerények kerülnek a leleplező szembesítés porondjára – fogalmazott a kiállítás anyagát méltató dr. Deák Ferenc magyartanár. Idős Sárosi nemcsak a technikával, az élettel is játszik alkotásaiban, de ezt a játékot komolyan kell venni, állapította meg a kritikus. Sárosi Mátyás nagyméretű, víziószerű akrilképei markáns üzenetet hordoznak, világlátása univerzális. Jancsó Katalin Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2016. március 22.Teaest IkafalvánCsaládi estek, ifjúsági napok, élményszínházas alkalmak és teaestek megszervezését tűzte ki célként az Ikafalvi Református Egyházközség a Csillagösvény Egyesülettel karöltve. Első rendezvényük telt házzal zajlott. A teaestek sorát március 17-én Jancsó Katalin szociológus nyitotta meg, aki az 1848-as magyar forradalomban és szabadságharcban szerepet vállaló hős nőket, illetve elfelejtett hősöket mutatott be a zsúfolásig telt imateremben. Az esten a népes ikafalvi hallgatóság mellett a mikóújfalusi nőszövetség is jelen volt, ők Bálint Csongor lelkipásztor vezetésével érkeztek. Bardócz Csaba helybeli lelkipásztor igei bevezetőjében arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, soha ne tévesszék szem elől, hogy Istenünk velük volt, van és lesz mindenben, amit tesznek. Az estet szeretetvendégség zárta, amelyet az Ikafalvi Nőszövetség készített elő. A következő teaestre március 29-én kerül sor, amikor Ráduly Attila, a Zöld Nap Egyesület elnöke tolmácsolásában életmód-tanácsokat hallgathatnak meg az érdeklődők. Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. április 25.Kétnapos történelmi versenyTizennyolcadik alkalommal szervezett történelmi vetélkedőt a középiskolások számára az Ady Endre Líceum, a Varadinum keretében. Az idén az 56-os forradalom volt a verseny témája. A versenynek főleg az a célja, hogy a magyar tagozatos középiskolások találkozzanak a magyarság történelmével, az iskolában ugyanis ezt legfeljebb opcionális tantárgyként tanítják, tudtuk meg Fleisz Judit történelemtanártól. A Varadinum rendezvénysorozaton belül zajló vetélkedőnek minden évben más témája van, az idén, a hatvan éves évforduló kapcsán az 56-os forradalomról tanultak a diákok, a vetélkedő pedig a Hősiesség – Tisztesség – Méltóság címet kapta. Kilenc, kilencedikesekből, tizedikesekből és tizenegyedikesekből álló csapat érkezett, többek között Zentáról, Derecskéről, Temesvárról, Margittáról, s persze több nagyváradi iskolából is. Ahhoz, hogy ezen a szakaszon részt vehessenek, a diákoknak interjút kellett készíteniük egy olyan személlyel, aki megélte az 56-os eseményeket, vagy helytörténeti jellegű dolgozatot kellett írniuk a témáról, például a korabeli sajtóvisszhang alapján. Pénteken a diákok és a résztvevő tanárok a Nagyváradi Várban találkoztak, ahol Jakabffy László építészmérnök vezetésével megtekintették a Szenvedés emlékezete kiállítást, mely a volt politikai foglyoknak állít emléket. Ezt követően Fleisz Judit köszöntötte őket – mint mondta, nagy öröm számára, hogy kilenc csapat jött el a versenyre. Vad Márta, az Ady Endre líceum igazgatója elmonda: már tizennyolcadik éve az Ady ad otthont ennek a rendezvénynek, öröm, hogy ezúttal a vár ilyen szép állapotban van. „Maradjatok élményekkel teliek, meséljétek el diáktársaitoknak, hogy olyan emberekkel találkoztatok, akik ezt átélték” – szólt a versenyzőkhöz. Dr. Fleisz János egyetemi tanár, a zsűri elnöke 56 hazai vonatkozásairól is szóló előadást tartott. Az 1956-os események békés megmozdulásokkal indultak, az események megelőzhetőek lettek volna, ha javul a demokrácia helyzete – azonban nem így történt és forradalommá, szabadságharccá változott. A kommunista rendszer nagyon erős volt, nagy helytállásra volt szükség, sok áldozattal járt, s egy hétig rendkívül sikeres volt, de a magyarság egyedül maradt, a nyugat buzdított ugyan, segélyekkel, nyitott határokkal, de sem diplomáciai, sem katonai segítséget nem nyújtott. A Szovjetunió százezer katonát küldött Magyarországra, egy reménytelen, rövid harc következett, melyet lehetetlen volt megnyerni, de melynek során mégis erőssé tette a magyarságot a nemzeti érzés, a szabadság szeretete. Amint az előadás során elhangzott, Nagyváradon a román állam bezárta a főiskolát 1934-ben, emiatt itt a mozgalmat középiskolás diákok képviselték és néhány értelmiségi. Itt a Premontrei Főgimnázium utódiskolájában tört ki a forradalom, nyílt fellépésre nem volt lehetőség, titkos szervezkedés zajlott – így alakult meg a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete. A diákszervezet két egykori tagja, Török László és Petri József, akik börtönbüntetést töltöttek le emiatt, a rendezvény során visszaemlékeztek az akkori történésekre. Amint az előadás során elhangzott, Romániában a megtorlás iszonyú volt, itt 27 ezer személyt tartóztattak el, 430 titkos szervezetet fedtek fel és tízezer ítélet született, melyek közül száz halálos volt. A későbbiek során Török László és Petri József a 13-15 éves fiatalok nagyváradi szervezkedéséről, a börtönben eltöltött időről – kényszermunkáról, betegségekről, éhezésről – számoltak be. A kiskorú elítélteket a politikai elítéltek – színészek, operaénekesek, tanárok, papok vették pártfogásuk alá, titokban vallásoktatás is volt, énekeket tanultak, istentiszteletek is voltak. Fleisz Judit beszélgetett a két volt politikai fogollyal, majd Vad Márta díszoklevelet adott át nekik. A program a diákok előadásával folytatódott a várban. A tulajdonképpeni vetélkedő szombat délelőtt zajlott, az Ady Endre Líceum dísztermében. A diákoknak különféle feladatsorokat kellett megoldaniuk – volt többek között keresztrejtvény, képfelismerési feladat, villámkérdéseket is kaptak az elhangzott előadás és az előző napi élmények alapján, kiállítást szerveztek a kor szocialista- realista kultúrtermékeiből. Eredmények Az első helyet a margittai Horváth János Elméleti Líceum csapata – Bordás Máté, Szűcs Sándor – érte el, a második helyezést a Zentai Gimnázium csapata – Katona Sára,Pósa Viktória, Lauty Alexandra – , a harmadikat pedig a nagyváradi Ady Endre Líceum csapata – Hotya- Szegi Enikő, Jancsó Katalin és Kabai Renáta. A verseny kiértékelőjében Dr. Fleisz János történész kiemelte, hogy a vetélkedőből mindenki győztesen került ki, hiszen megismerkedtek a magyarság szabadságért folytatott küzdelmével és elődeik példamutatásával. A kétnapos rendezvény fő támogatója a budapesti Rákóczi Szövetség volt. Neumann Andrea erdon.ro lapozás: 1-30 | 31-37
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
